Klió 2001/1.
10. évfolyam
Texas területére az első spanyol felderítő expedíciót Új-Mexikó kormányzója indította el 1650-ben. A Rio Grande folyó mentén rövidesen három központ alakult ki. Santa Fe, El Paso és San Antonio, ezek a központok lettek a missziók kiindulópontjai. Ezek nem csupán az indiánok keresztény hitre térítését és vallásos nevelését voltak hivatva biztosítani, hanem elsődleges eszközei lehettek az indiánok integrálásának, a spanyol „civilizáció” terjesztésének is. Elengedhetetlen támaszt jelentettek a túléléshez indiánok és spanyolok számára egyaránt. Legtöbbször a folyóparthoz közel jöttek létre, hiszen így biztosítani tudták a vízellátást az öntözéshez. A belső területek sebezhetőbbek voltak a komancs indiánok támadásaival szemben is.
Texasban a missziók külön szerepet is kaptak. A terület a spanyol gyarmatok legészakibb határa volt, keleti része pedig ütköző zónaként szolgált a francia bevándorlókkal szemben. Fennmaradásukhoz azonban óriási szükség volt a spanyol gyarmati kormány segítségére is. Időről időre expedíciókat kellett küldeni az elhagyott missziók felderítésére, feltöltésére.
1721-ben Marqués de San Miguel de Aguayo vezetésével ötszáz jól felszerelt katona és nagy számú indián indult útnak, hogy bejárja Dél-Texast. Számos missziót áthelyeztek, hogy jobban lehessen védeni és ellátni őket, s több új erődöt is emeltek. Egy évig tevékenykedtek a területen, s visszatérvén megállapították, hogy több telepesre van szükség a spanyol jelenlét megőrzéséhez. Úgy ítélték meg, hogy túl hosszú időt venne igénybe az indiánok „civilizálása” és tanítása, s így nem képeznének kellő erőt a francia és egyéb idegen behatolással szemben. Az alkormányzóhoz küldött jelentésében ezért a márki azt javasolta, hogy a spanyolországi Galíciából, Kubából és a Kanári-szigetekről hozzanak telepeseket.
Háromszáz család indult el a Kanári-szigetekről, de hét év alatt közülük csupán tizenöt ért el San Antonioba. 1728-ban a San Antonio de Valero Misszióhoz közel alapítottak várost. A kormányzat ellátta őket a földműveléshez szükséges magokkal, szerszámokkal és egyéb felszereléssel. Ezek a telepesek hozták létre az első villát Texasban. A kormányzásban viszonylagos függetlenséget élveztek: nem missziót, hanem parókiát alapítottak; s ők indították be az első iskolát Texasban. Szomszédaiknál városiasodottabbak voltak, ezért is tartották oly fontosnak az oktatást még a határvidéki körülmények között is.
A ‘Villa de San Fernando de Bexar’ ma is létezik – San Antonioban található a La Villita, s az eredeti parókiából jött létre a San Fernando katedrális. A La Villita érdekes múzeum, ahol a látogatók megszemlélhetik San Antonio spanyol korszakának emlékeit. A Texas történetét nem ismerő látogatók elcsodálkozhatnak a feliratokon, melyek nem „mexikói”, hanem „spanyol” eredetűként jelölik a kiállított tárgyakat, noha Texas állam függetlenségének elnyerése előtt Mexikóhoz tartozott. A magyarázat egyszerű. A Kanári-szigetekről közvetlenül San Antonioba érkeztek a telepesek, anélkül, hogy átélték volna a mexikói akkulturációt. Ráadásul, a szigetről jövők, akik szinte egytől egyig hidalgók voltak, nem házasodtak a mexikói meszticekkel, csupán saját közösségükön belül, illetve később azokkal az angol-amerikaiakkal, akik Mexikó függetlenségének kivívása előtt telepedtek le Texasban. Bizonyos értelemben ezek a behozott telepesek a viszonylagos önkormányzatukkal, parókiájukkal és iskolájukkal mondhatják magukat az első városiasodott, független texasiaknak.
Arthur L. Campa: Hispanic Culture in the Southwest (Spanyol kultúra a Délnyugaton). University of Oklahoma Press, Norman, 1979.
Kökény Andrea